Oldalak

2016. augusztus 20., szombat

Hajrá méhek! Hajrá darazsak!

 Ez a bejegyzés egy egész heti összefoglaló lesz arról, hogy miért is nem varrtam többet, bár szabadságon voltam a héten. :o)
Mondjuk azért, mert Atim is itthon volt, így tehát behordtuk a téli tüzelőt a faházba:


Az ebédek java része az udvaron készült, mint például ez a girosz fűszerrel pácolt sült hús, görög salátával és friss kenyérrel. Tán mondanom se kell, hogy odakint nem én vagyok a szakács...


A fiúk betonoztak egy járdát is a faházig, amit a szomszéd macska minden irányba ellenőrzött, naná, hogy száradás előtt. De nem bánjuk és nem bántjuk! 









A paradicsomok át is költöztek a járda szélére, hogy több napfényt kapjanak, mint eddigi helyükön, amit erőteljes színesedéssel háláltak meg:


A salátába még ugyan nem jutott ebből elég, de egy másik napi sült kolbász ebédhez már marékszám tudtam szedni. Nálunk szépen mutatkozik, hogy nem volt szemfényvesztés a vetőmag zacskóján, tényleg háromszínű növények érlelődnek, van aki sárga készen, van aki narancssárga, és akad hagyományos, pirosan érett egyed is. Mondhatom, az íze összehasonlíthatatlanul jobb a boltinál!


 Egyik délelőttöt a Veszprémi Állatkert meglátogatására szenteltük, mert bár itt van a szomszédban, a sok felújítás óta még nem jártunk arra. Reggel még kellemes borongós volt az idő, de mire dél körül kifele jöttünk, már a kis pandának is sok volt a hirtelen napsütés (kinagyítva látható a kilógó nyelve, de nem, nem kinyúlt, csak kinyúlt...):


 Még a fahordásnál annyi darazsat kerülgettünk, hogy nem tudott nem eszembe jutni a méhecskés mintás vásznam, mikor Lauránknak tervezgettem a szülinapjára készülő ajándékok közül az óriás nesszeszer formátumú tisztaság-csomagját. Ma végre el is készültem vele, ilyen szépen megáll a lábán a flíz béléstől és egy kevés steppeléstől:


Nesszeszer körökben igen méretesnek számít, bőven belefér majd törölköző, szappan, miegymás:


 Egyik oldalán sugdolóznak ketten, és a monogram rózsaszínkedik ki a drapp háttérből:


 A másik oldalon egyszemélyes koncertet ad egy igen ihletett zenész-énekes:



Még van néhány napom a születésnapig, meg néhány tervem is, tehát némi házimunka és sütisütés, bográcsos ebéd elfogyasztása után...


Folt. köv.

2016. augusztus 15., hétfő

Szülinapi ing

Kriszti Atija kapta szülinapjára az inget, ami sajna nem lett jó méretben. Én elkunyeráltam, hogy varrjak belőle valamit, de anyukám közben megdicsérte a színét-mintáját, így nem gyerekruha lett belőle, hanem ujjatlan nyári ing anyukánknak, a kedvenc, lezser fazonjában.
Először hozzánéztem a szabásminta darabokat a még egyben levő inghez, de kiderült, hogy nem tudom egyszerűen megcsinálni, így aztán "kicsontoztam", szétvágtam az inget, és újraszabtam az egészet. Az egyik ujjából lettek az alátétek a karkivágásokhoz, és a gallérból is újat kellett szabni, mert az eredeti nem passzolt az új nyakvonalhoz.
A bonyodalmak miatt nem készült el anyukánk szülinapjára, de majd most hétvégén, a mienkén megkapja. :D

Vállfán nem annyira mutat, de a próbababám nagyobb méretekhez készült, azon még rosszabbul nézne ki... :)

Folt. köv.

2016. augusztus 9., kedd

Le fölét, be felét, cseppet sem

 A tengerész csíkos paplanhuzatból legutóbb a felső csík maradt meg, igaz, az duplán véve:


A leendő tulajdonossal egyeztetve a csík két keskenyebb végéből készült két gumis derekú rövidnadrág, egyik hosszában, másik keresztben csíkos:


A maradék szélesebb részből szabtam az elsőkhöz hasonló ruharészt, és minden más leeső darabból hét centis csíkokat fodornak:


A fodornak valókat felváltva keresztben és hosszában csíkozva összevarrtam egy hosszú csíkká, aminek egyik szélét beszegtem, a másikat pedig behúztam a szoknya aljának bőségére. Gavallérosan fodrozódik, annyit mondhatok:


A végeredmény egy felül duplán gumis, alul fodros ruhadarab, ami hordható pánt nélküli miniruhaként, hosszú szoknyaként, avagy a viselőjének magasságától függően lehet még pánt nélküli tunika is...

Így tehát az egész huzat elfogyott, ellenben került belőle két ruha nagylányra, két ruha kislányra, és még két rövidnaci is a kisebbikre. :o) Nem rossz csere egy kiszanált huzat életminőségében.

Vélhetőleg szülinapi ajándékkal...


Folt. köv.


2016. augusztus 1., hétfő

Laurának

Bár Kriszti is varr neki szülinapjára ezt-azt, én sem tudtam megállni. Főleg azért, mert ő a legkisebb, és neki még mindig kevés anyagból is lehet jókat varrni. :)
Elsőnek táncos csoporttársaim fellépő ruhájának maradékából készítettem egy egyszerű fazonú, fodros anyaga miatt cuki kis pólót. Összevarrtam a vállain, és az oldalain, kihagyva a nyak-, és karkivágásokat, ahol a behajtott ráhagyást letűztem, és az alját is felhajtva már el is készült.
vállfán nem sokat mutat

A szoknya ennél tovább tartott, tán tavaly turkáltam a két összeillő párnahuzatot, amiből a váltogatott mintákkal a fodrokat szabtam. Gumis derekú, hosszú szoknya, de kánikularuhaként is beválhat.

De van még szülinaposunk a nyáron, szóval...

Folt. köv.

2016. július 30., szombat

Tengerész, ó szívem tengerész...

A paplanhuzatmentő szolgálat következő jelentése...
Egy csodásan puhára "kopott", kék-fehér csíkos paplanhuzat is került hozzám anyukám múltkori szekrénytakarításából. Átvizsgáltam, nincs elvékonyodva, nem bolyhos, semmi komoly baja nincs, ezért máris varrtam ma belőle három nyári ruhát Eszti keresztlányomnak (kettőt) és a húgának:


A tengerész stílus egyébként is minden nyáron divat, ez meg kellemesen szellős pamutanyag ráadásul, és Eszti imádta a tavalyi ugyanilyen ruháját is. Sőt, mi több, épp ma reggel említette meg, hogy szívesen fogadna még olyanokat... itthon meg már ki volt vasalva az anyag a szabáshoz. :o) Egy hullámhosszon vagyunk, úgy hiszem.
A felső csíkból még Laurának lesz valami, vagy valamik, majd kiókumlálom, hogy mire is elég... Valószínűleg Zsuzsi szakértői segítségét kérve...


Folt. köv.

2016. július 29., péntek

Titkos csókok

 Ha az emlékezetem nem csal, ez az utolsó lemaradásom saját kezű varromány-ajándék vonalon (egyelőre!). Dzseni keresztlányom ballagására melóból futottam, még virágot venni se volt időm, a tervezett táska varrása is elmaradt. De csak mostanáig.
Mivel az anyukája táskáját imádta az összes lány, sőt, mint hallottam Dzseni párszor kölcsön is kérte, kézenfekvő volt, hogy ahhoz hasonlót varrok.
Az alapok itt szürkés-kék farmer és fekete alapon tűzvörös "csók" mintájú vászon voltak, valamint két rövid cipzár, mert egyrészt az praktikus, másrészt nem volt megfelelő méretűm...
Először tán nézzünk bele, hogy cipzár bevarrás előtt megszemlélhessük gyomrának űrtartalmát:





Ez a farmer se volt teljesen snassz, az elején is hímzettek a zsebek:




A hátulján is:





A két cipzár bevarrása után a két végen még itt is varrtam némi szűkítést, hogy a tágas belső csinos-formás külsőt kapjon:


De táska nem tökéletes neszeszer, vagy legalább pénztárca nélkül, így ma reggel abba is belefogtam. Először Frankestein-eltem flízt:




A kis tárcánál itt is kívűlre is került a bélés anyagából. Sikerült a betűt is úgy szabnom, hogy legyen rajt egy mini száj lenyomat:



Egy fotón a két darab (ez vakuval készült, így szép éles, de a valós színek a vakus és anélküli képek közt félúton vannak) :




Aztán tárca a táska gyomrában, így is fogom hamarosan elszállítani:



 Viszont, ha lemaradásom már nincs is, terveim még vannak a szabadság maradék napjaira...


Folt. köv.



2016. július 27., szerda

Mentsük, ami menthető

Anyukánk szanálta a lakástextiles szekrényét, hozzám került belőle egy sötétkék kockás, flanel paplanhuzat. Bár színoldalán valóban szöszölődött némileg, a visszája hibátlan volt. Adta magát, hogy rövidnadrágok készüljenek belőle, ma reggel neki is térdeltem, és kiszabtam a padlón szinte mindent, ami két darabhoz kellett:


Zsuzsi adta a szabásmintát, azt mondta, ne legyek lusta, rövidnadrágra igenis kell zseb, így svédzsebes fazonok készültek. A jobb oldaliban még nincs gumi, hogy látsszon is valami a zsebekből. Varrtam belőlük négyet is (már a zsebekből) :


Máris kiturkáltam a holnapi tervhez szükséges fekete farmert és cipzárokat, no meg egy mintás vásznat is...


Folt. köv.

Egy nap alatt

Iker keresztlányaim szülinapjára is adós voltam némi ajándékkal, ezért kitaláltam (már régebben), hogy két egyszínű trikómat szétvágva tunningolok nekik nyári felsőket. Az első terv az volt, hogy a pántos felső részhez valami színesebb alsó-felet toldok, ez viszonylag könnyen kivitelezhető volt. A toldást egy turkált szoknya egyik feléből sikerült is kiszabni, az eredeti levágott részek mintájára, és a háztartási varrógép cikk-cakk öltésével szépen össze is tudtam varrni. A levágott alsórészekhez több terv született, végül egy húzott mellrészes lett a befutó, amihez viszont egy turkált nadrág szárai adtak társaságot:


A nadrágból a szabás után csak a derékrész maradt, amit először majdnem félretettem, hogy két nagy neszeszerhez még elég lesz bélésnek, de aztán jobban szemügyre véve inkább Lauránknak lett belőle bőven húzott szoknyácska külön szabott derékrésszel, és alul pánttal szegve:


Elég sok szabás-varrást igényelt ez az öt darab, de csak elkészültek még így is egy nap alatt. Nemhiába, a szabadság szárnyakat ad. :o)


Folt. köv.

2016. július 25., hétfő

Lendület

Itt kérem minden a lendületről szól. Először is még pénteken meló előtt hamar nekiláttam a családi rendelésnek, miszerint bátyánk kért az új telefonjára új tokot, mert egyik régebbibe se ment bele neki. Méreteket adott, és annyit írt, hogy szolid legyen... Miután újra felhívtam a figyelmét, hogy az eddigi 5-6 tokját vigye magával legközelebb, és csak olyan telefont vegyen, ami valamelyikbe belefér, persze varrtam azért neki megint. Igen szívesen, ha már ilyen lelkes használója az alkotásaimnak. :o)
Hogy tök simát varrjak, az azért meg se fordult a fejemben, de hogy ne legyen rikító szín, vagy előugró minta, előtúrtam a bolondbékás anyag maradékait, mert emlékeztem rá, hogy ilyen célra még épp van rajta néhány "fél" béka.
Hamar kiszabtam mindent:


Aztán elküldtem neki ezt a képet a kész tokról, hogy "remélem elég szolid":


Mikor írta, hogy igen, tök jó, akkor azért elküldtem ezt a képet is a hátuljáról, és a válasz az volt, hogy azért a Ding-dingből sejtett valami turpisságot:


De a méret jó lett, a mintát szereti, szóval mindenki elégedett, én főleg, hogy kb. egy óra alatt kész is voltam.
A következő lendületes versenyzők a paradicsomaim testvérei, amik anyukánknál szabadföldön ennyire túltengik magukat:


A szinte arasznyi szárakon a levelek alig is látszanak ki a valósággal fürtökben termő bogyók közül:


A következő egy lendülettel elkövetett varrás pedig ismét családi kérés volt. Anyukánk már nem hord annyira magas sarkú cipőket, mint eddig, ezért megkért, hogy három nyáriruhájából vágjak le öt-hat centiket, hogy tudja őket hordani. Gurulóvágóval percek alatt leszabtam a feleslegeket:


Aztán az esti, ablakon beleskelődő napfényt kihasználva pikk-pakk fel is szegtem a két feketét, majd villanynál a kéket is. A kéket még én varrtam évekkel ezelőtt, meghosszabított tunika fazon, anyukánk csinos alakján persze sokkal kevésbé zsákszerű. A sárga virágos feketét Zsuzsi remekelte, az sokkal jobban szabott, és részekből álló. A középső "csak bolti"...


Így kell kérem elkerülni a kínos halogatásokat, és ragyogó tempóban haladni a következő feladatok felé (azért messze nem minden készül el nálam se ilyen iramban...).
Most pedig belevághatok mindenféle elmaradt ajándékok pótlásába a keresztlányaimnak, ha már egyszer egy egész hét szabadság áll a rendelkezésemre!


Folt. köv.

2016. július 22., péntek

Fehér-zöld-narancs és emberevő macska

A múlt heti vihar nálunk erős jéggel jött, szerencsére a szilvaméretű jegek már zuhogó eső közben potyogtak, így megúsztuk a rolón három kis lyukkal. De az udvar kellemetlen tél végi látványt nyújtott utána:


 A kisebb méret viszont már az eső előtt elkezdett esni, marékszám lehetett szedni még később is:


 A rózsám fölé kerti széket tettünk, az megúszta, de a szederből és a málnából ez maradt csak:


 Még szerencse, hogy a paradicsomok ládában laknak, azokat már a vihar előtt bemenekítettük a faházba, így mostanra ilyen szépen beindultak:


 A bolti szilvából készült pitét csak azért mutatom, mert olyan lett, mintha egyenként csomagoltam volna a tésztába a gyümölcsöt (párom javaslata volt, hogy állítsam is ezt, ha valaki kérdezi...):


 De hogy valami varrós is legyen a bejegyzésben, mutatok két ismétlés Zsuzsit, egy kedves írországi érdeklődő kérésére készültek másolatok a "sütőtök és sárgarépa" változatokról, csak sötétzöld kerettel. Már úgyis olyan rég varrtam ilyet, komolyan hiányoztak. :o)


 A termékfotózásban a szomszéd macska segített, itt ugyan csak a lábát látjátok, de közben a fényképezőt tartó kezemen rágcsálta a kisujjamat. Ez valami új szokása... Nem tudom, kezdjek-e félni, vagy csak nevessek rajta továbbra is...


Jövő héten tán több olvasnivalót produkálok, tekintve, hogy szabadságon leszek, de még ezen a héten egy családi megrendeléssel...


Folt. köv.