Oldalak

2017. március 19., vasárnap

Szimultán

Ha az ember hájas tésztát akar készíteni, legjobb, ha előre gondolkodik. Kell hozzá háj persze (decemberben disznót vágtunk, ezek az ügyes fiúk pedig megpucolva, ledarálva zacskózták nekem a hájat), de ez csak az egyik alapvető szükséglet. Kell még idő, meg türelem ugye. No, ezért kell pénteken két napra főzni székelykáposztát, és lehetőség szerint délutános héten jusson az ember eszébe, mert akkor jobb eséllyel nem kell túlórázni szombaton. Valamint kell egy jó recept, nekem Borbás Marcsi könyve volt az ihletadó, karácsony óta nézegetem, legfőképp ezt a receptet! (ajándékba kaptam páromtól, persze most már szeretném az előző két szakácskönyvét is...)
Szóval kezdjük lehetőleg korán reggel, hájjal-liszttel-ecettel:


 Aztán életünkben először gyúrjunk rétestésztát is. A deszkához csapkodás volt a kedvenc részem, és igen elégedett voltam a végeredménnyel. Ezen a ponton kell először pihentetni. Tehát van félóránk ágyazni, kávézni, netet nézegetni.


A következőkben jön a hajtogatás, ez se kivitelezhetetlen feladat, és a három nyújtás-kenés-hajtogatás közt megint csak marad idő mosógépet indítani, mosogatni, teregetni, takarítani (ha elég kicsi lakásban laktok, mint én, ami ilyenkor aranyat ér!), tüzet gyújtani a kályhában, stb.
 

 A legvégén jön az igazi türelemjáték, négyféle lekváros, valamint diós és mákos töltelék applikálása az újra kinyújtott és felszabdalt tésztába. És háromszor huszonöt perc sütés, legalábbis nekem három tepsire való sütim lett. Mondjuk amíg az egyik sült, töltögettem a következőt. Lényeg a megfelelő időkihasználás, de ezt a legtöbb nő tudja. ;o)
Réges rég, egy messzi messzi galaxisban:
 

Esküszöm, nem vagyok Star Wars rajongó, de az egyiránypontos ábrázolás már rajzórán is a kedvencem volt. Viszont mindig a film indító szövege jut eszembe róla! :o) 
Kezdéskor utána néztem, hogy a fele tésztát le lehet-e fagyasztani (igen), mert a könyvben ebből az adagból sütöttek édes sütit, sós rudakat és még két nagy lapot krémeshez is. De aztán párom közölte, hogy ő egyedül megeszik ennyit, szóval, ha a vasárnapi ebédhez is vinnék, ne aprózzam az adagot... És valóban, ilyen nagy családnál, ahol mindenki szereti a hájast, nem tűnik ez a mennyiség soknak:



Elsőre még nem annyira jó, mint anyósomé, vagy nagymamámé, vagy barátnőm anyósáé... de szuperfinom. Tehát a maradék háj a fagyasztóban (még három ilyen porció) felhasználásra fog kerülni, vitathatatlanul.
Ez után a kimerítő nap után (azért nem gáz, csak az idő, az tényleg kell hozzá) leültem szépen a tévé elé, indítottam egy filmet gépről, és kézzel szépen bevarrogattam a készülő farmertáskába a bélést:


Az eredmény pedig:


Hopp, most nézem csak, hogy egy gombostűt benne felejtettem... :o)
Legközelebb a táska pántjával és cipzárjaival...


Folt. köv.

2017. március 17., péntek

Lassú víz partot mos

Avagy hogy varrjunk úgy, hogy két hétig ne legyen mit blogolni?
Nem bonyolult!
Fogjunk hirtelen felindulásból egy szuper sárkánymintával tarkított farmernadrágot, ötöljünk ki belőle egy iskolainak is megfelelő táskát, aztán álljunk neki varrni, de folyton improvizálva, semmi tervezés! :o)
Dolgozzunk mellette főállásban, tartsunk fent egy háztartást, néha olvassunk, vagy filmezzünk varrás helyett, közben meg varrjunk olyan mutogatni nem való dolgokat, mint munkásruha javítás...
Na mindegy is, lényegében itt tartunk:


A farmerból először is már van egy táskatest, valamint két maradék szár, amiből majd vállon kényelmesen átvethető széles pántok lesznek.
A folyamatot tovább lassíthatjuk, ha a bélésbe négy darab bevágott zsebet képzelünk el, kettőt ráadásul cipzárosra. Ezzel újabb napokig elszöszölhetünk, főleg ha a párunk nem és nem hajlandó megvarrni a munkában töltött időnkre neki kiszabott penzumokat. :o)


Azért lesz ebből valami, még tán a határidőül kitűzött ballagás előtt is...

Folt. köv.

2017. február 28., kedd

Világ csodája

Vagyis amikor én megszerettem a steppelést. :o)
Nem titkoltam eddig se, a takaró varrásból a foltozás a kedvenc részem, a hátlapozást, steppelést, ha lehet inkább Zsuzsira lőcsölöm. Ezúttal azonban változni látszik a helyzet.
Kipróbáltam külföldi foltosoktól ellesett trükköket, például, hogy a hátlapot leragasztgatjuk a parkettára maszkoló szalaggal, szépen kisimítva:


 Aztán a flízt és az előlapot is gondosan kisimítgatjuk rajta, és kiskanál segítségével teli tűzködjük biztostűkkel:


A kiskanál abban segít, hogy a feszülő rétegeken sikeresen áttolt biztostűt könnyebben bezárjuk, kéz sérülések elkerülésével.


Először csak az egyik színt gondoltam átlós irányban letűzni, de aztán kedvet is kaptam tovább varrni, és ránézésre is szükségesnek tűnt (optikailag, nem rögzítés okán) a másik színű kockákon is átfutni. És most szó szerint értem! Átfutottam rajta a varrógéppel oda, s vissza, semmi igazgatás, húzkodás, idegeskedés. A fenti rögzítési metódus oly mértékben biztosan stabilizálja a három réteget, hogy az egész steppelésben csak arra kell figyelni, hogy betuszkold a széleket a gép alá.
A végeredmény hátulról, tán három-négy milliméternyi becsípés keletkezett, amiket úgy vettem csak észre, ha az orrom is beledugtam a hátlapba:


Az előlap már a szegőpánt rávarrása után:


Egy régebbi felnőtt takaró anyagainak maradékait használtam el, már akkor néztem, hogy ez jó lehet még épp egy kisméretű takarónak. Az akkor négyéves unokahúg cuki kis zombiknak aposztrofálta a kalózkoponyákat, akik ráadásul folyton puszit adtak neki. Mégis, most, hogy megmutattam az előlapot egy ismerős anyukának, akkorára kerekedtek a szemei, mint egy csészealj.


Pedig ebbe még virágos kockákat is csempésztem. :o) Majd meglátjuk, mi lesz a többi ismerős véleménye... Szerintem más is vállalhatónak fogja tartani, hisz a rózsaszín és világoskék babacuccért sincs mindenki oda.
A hátlap fehér-fekete mintás vászon, a szegőpánt bordó-fehér kockás vászon, a régi takarónak ez volt a hátlapja:


Konkrét varrnivaló épp nem vár sorára, tehát valami húsvéti nyulaskodással...


Folt. köv.

2017. február 25., szombat

A könyökfoltos zoknik esete

A könyökfoltos zokni esete
8 pár ilyen jó kis túrazoknim volt. Amikor az első sarkát szitává tapostam, kidobtam. Micsoda meggondolatlanság volt... Amikor hirtelen még két pár ugyanúgy járt, miközben a felső része, de még a zoknik orra is tökéletes állapotban volt, megoldást kerestem. Az egyik párat feláldoztam transzplantációs alapnak, szétvágtam, és vetex-szel bevasaltam a hátoldalát. A másik pár ebből kapott cuki foltokat, és az esetleges további lyukasodásokhoz is maradt még foltnak való...

túrázáshoz rizikós, de itthonra tökéletes
Folt. köv.

2017. február 19., vasárnap

Csak a legjobbat!

Múltkor már említettem, hogy anyukánknak balesetileg megrongálódott egy kisterítője. Ezt pótoltam most, nem nagy méret, sötétbarna szekrényen lesz, és amúgyis szereti a bézses-barnás színvilágot, így esett a választás ezekre az anyagokra. A kiindulási pontom a Zsuzsitól kapott virágok voltak, gondoltam, némi rózsaszín még épp passzol ide. Viszont nem akartam a kis méret ellenére túl egyszerű előlapot varrni, tehát a három virág-rátétes blokk köré terveztem hat egysoros kunyhó blokkot. Kiszabva így nézett ki:






A menetközben készített képeket sajnos sikerült törölnöm, de úgy is ide lyukadnánk ki:





Magamhoz képest gazdagon tűztem, bár még ilyen kicsiben sem tökéletes a steppelésem. A végén kávészínű vászonnal szegtem be, ez épp adott annyi sötét keretet, ami összefogja az összképet, és a méret már így is nagyobb volt, mint a pótlandó terítőé, ezért vetettem el az eredeti, széles sötét keret ötletét.
A hátlap barna csíkos ing, messziről nézve kevésbé, közelről sokkal kedvelhetőbb mintázattal:





És ha már mintázat!
Na, ez vajon mi?





Fáért mentem a faházba, mikor feltűnt, nem hagyhattam fényképezetlenül:





Buborékosra fagyott víz egy vödör homok tetején. Elképesztően jól néz ki.



Most, hogy a családi megrendelések készen vannak, előszedem a kistakaró előlapot, és folytatom a steppelés gyakorlását, hátha egyszer már szép is lesz...


Folt. köv.

2017. február 18., szombat

Szarvasos pulcsi

Igen, van némi köze a szarvasbogarashoz, ugyanaz a megrendelő, és ugyanaz lesz a tulajdonos is, mint ott. Most azonban egy kész pulcsit kaptam, "csak" díszíteni kellett a szintén előre kiválasztott szarvasfej motívummal. Hogy gyorsan és viszonylag egyszerűen tudjam megoldani, úgy döntöttem, hogy nyitott széllel felvarrt bőr rátét lesz belőle. Pauszra kirajzoltam a mintát, majd egy turkálós bőrszoknya méretben megfelelő részével együtt felgombostűztem  a pulcsi (alulról vetex-szel megerősített) elejére, persze figyelve, hogy a gombostűk a leeső részekbe kerüljenek, mert a bőrön minden végleg megmarad. Ez után a minta körvonalát végigvarrtam egyenes öltéssel (a szarvas is nagyon cakkos állat!), majd kitépkedtem a papírt, amit a varrás kellően perforált is ehhez a művelethez, szerencsémre. Az utolsó művelet a körbevágás volt, kb. 1 mm-re a varráson kívül levágtam a felesleges részeket, és ki is rajzolódott a minta, valamint a felirat.
Íme, a végeredmény:


Folt. köv.

2017. február 14., kedd

Újdonságok

Konyhafronton újítottam egy kelt tésztát, pestos-sonkás-sajtos töltettel, csiga formában. Mondhatom, elsőrangú lett, némi változatosság a szokásos pogácsák mellé:


Kézzel ritkán varrunk, de most egy öltöny nadrágot kellett felhajtanom, az anyag kizárta a gépi varrás lehetőségét. Mondtam Zsuzsinak, hogy én nem tudok hólozni, ő meg mondta, hogy dehogynem, aztán küldött egy fotót varróskönyvből, hogy hogyan kell ölteni a Margit-öltést. :o)
Tényleg tudok! 


Múlt héten (vagy két hete?) elkészültem egy kistakaró előlapjával is, de csak tegnap sikerült beszereznem hozzá a megfelelő vastagságú flízt, bandában várakoznak a sorukra:


Viszont előbb anyukám kisterítője kell, hogy elkészüljön, tehát...


Folt. köv.

2017. február 12., vasárnap

Egy újabb szolíd telefontok

Családon belüli rendelést kaptam újra egy telefontokra, kitől mástól, mint bátyánktól. Így hát kiválasztottam egy szolíd színű farmert, és géppel hímeztem rá monogramot:






Pinterest-es kép alapján hímeztem a másik oldalra kézzel egy rotit, mert családunk kutyája is ilyen fajta, persze mindenki imádja. Na, ha Zsuzsi nem küld nekem képet már régen a foltvarrott mintáról, magamtól ugyan nem tudtam volna megrajzolni, de így sikerült:





Egy kis extra még hozzá a felnyitáskor felbukkanó vérmedve, részben miatta került az egy záró tépőzár helyett kettő kisebb kétoldalra, hogy ne takarják ki, és még azért is, mert ez egy nagy készülékre való tok, jobb már duplán rögzíteni a szélesebb fedőlapot:


Anyukámnak pedig "balesetileg" megrondálódott egy kis terítője, azt is pótolnom kell, tehát...


Folt. köv.

2017. január 30., hétfő

Csipkés kombiné...

Hát, igaziból atlétatrikó, de a csipke stimmel, azzal váltottuk ki ugyanis a trikó hátán azt a részt, ami a tulajdonosa által is megmagyarázhatatlan módon kapott zsíros, kimoshatatlan foltokat... A csipke ugyan jótékonyan elfedte őket, de a nyáriasabb hatásért kivágtuk az anyagot a csipke alól.


Folt. köv.

2017. január 29., vasárnap

Zik, zik...

Tornazsákot varrtam rendelésre. Igazi téli minta lett, a kérés részletei szerint világoskék alap, Eszter felirat, hópihe minták és henger alak határozták meg az irányvonalat. Először anyagot válogattunk:

jobbra és balra más világoskék alap van ám :)
Aztán megvarrtam a külső zsák palástját rengeteg applikációval (külön kérés volt, hogy ne az alap anyaga legyen hópihe mintás, hanem rátét formájában jelenjenek meg a pelyhek):



66 szögletű hópihékből került rá hét darab:



Hópihe mintájú tűzéssel rögzítettem a farmerből készült talprészhez egy réteg flízt is, hogy jó strapabíró legyen:



A bélés sötétkék vászonból készült, a teteje zsinórral záródik, amit malacorr zsinórvéggel lehet összehúzva tartani:



A vállpánt párnázott és tűzött, szintén a tartósság és a kényelem érdekében:


Ezt a vászon közé steppelt flíz biztosítja:


A kész zsák egy takaróval kitömve:



Most akkor szabhatok egy egészen más színvilágot, 81 négyzetre lesz szükségünk!

Folt. köv.