Oldalak

2010. július 31., szombat

Fagyi extrák

Apró trükkök, amivel fel szoktuk dobni a bolti jégkrémeket. Persze nem a drága, és különlegeseket, én még csak láttam Haagen-Dazs-t, kérem szépen, de nem ettem. A Carte d'Or is viszonylag ritkábban kerül a bögrémbe. Na de, egy juharszirupos dióhoz már nem kéne kreativitás! :)
Egy nyáron rengeteget ettünk frissen főzött kávéval leöntött fagyit. Előbb vaníliát, utóbb átszoktunk a csokisra. Ez volt minden délután az otthoni műszak kezdete.
Idén nyáron felfedeztem a Spar kávés-vaníliását. Elsőre nagyon ízlett, de aztán kezdtem túl töménynek találni, úgyhogy mostanában némi tejjel felöntöm, és habos turmix-szá keverem, nyami.
Ma meg egy régi szendvics jégkrém jutott eszembe, Brontonak hívták, már nem tudom, melyik gyártótól, de finom, omlós kekszek között csoki-puncs jégkrém volt, és a felső kekszbe bele voltak égetve a dinók. Hú, de finom volt. Na, ez az íz hiányzott ma, ezért a Krémkönnyű puncsosába beleszórtam egy marék darált háztartási kekszet. Kicsit azért tartottam az eredménytől, de jó lett. Határozottan jó, ismétlendő.
Hú, most még egy eszembe jutott. Jó régen, pár munkatársnőnkkel jártunk össze, havonta másnál tartottunk egy ebédet, és nálam a desszert vaníliás jégkrém volt, tejszínhabbal, és az akkor rövid ideig kapható, ír krémlikőrös sűrített tejjel.

Ti hogy eszitek a jégkrémeket? (nagykanállal ;o)?)

Folt. köv.

A nadrág átalakítása

Ha a szeretetet gondoskodással mérjük, akkor ilyen, ha kicsit szeretem a párom:

Amúgy szeretek stoppolni, jó elüldögélni, és kézzel varrni, bár nem sokat stoppolok zoknit, de ez jó fajta, megérdemli. :)

Ha pedig nagyon szeretem, abból ez lesz:
Tényleg nagyon praktikus az olyan hosszú nadrág, aminek a szárát le lehet cipzárazni. Ezzel teljesen egyetértek. Hogy én alakítsak át egyet ilyenné.... hát jó, legyen. De persze ne sima, egyenes szárú nadrágot képzeljetek, az túl egyszerű lenne, hol maradna akkor a kihívás? :) Nem, ez egy klassz kis térdfoltos darab.




A térdfoltnak tényleg van annyi előnye, hogy tudom, hol legyen a cipzár. Azt említettem már, hogy a térdfolt íves aljú? Még nem? Pedig az. Persze, hátul nincs ugyanott varrás, hogy megkönnyítse a dolgomat.



Így aztán először az oldalvarrásokat bontottam fel egy részen, és az ívelt varrást. Aztán a felső rész oldalvarrását visszavarrtam, a ráhagyást kisimítva, és így vágtam egyenesre.


Így az alsó rész felemás maradt:

De persze aztán egyformára vágtam, persze megtartva az ívet. Ez után az alsó résszel könnyű dolgom volt, a szélét keskenyen összecikk-cakkoltam a cipzáréval, majd a fogazatig visszahajtottam, és mellette letűztem.



A felső részre alátét kell, mivel a cipzárnak takarásban kell lennie, és még közé, meg a láb közé is kell egy védőréteg. Mivel nem volt kedvem szabásmintát rajzolni, egyszerűen egy-egy csövet varrtam a megfelelő átmérővel, majd színt-színére fordítva összetűztem a nadrággal, és levarrtam.


Aztán összeillesztettem az alsó és a felső részt, és összeférceltem, majd a cipzár szabad szélét a felső részhez férceltem.


Aztán felvarrtam a cipzárt a felső részre. Aztán leférceltem az alátét leendő felső szélét, valamivel a cipzár legmagasabb pontja felett, majd lehajtottam és a végleges alsó szélnek megfelelően visszahajtva a széléhez férceltem. Elöl is egyenes, mert ívesen nem lehet hajtogatni, de a leendő tulajdonos azt mondta, ez nem zavarja. :)



Ez után a felső szél fércelése alatt kicsivel körbevarrtam. Kibontottam a férceket, a visszáján, a varrás felett kb. egy centivel levágtam a felesleget, és cikk-cakk öltéssel körbetisztáztam a szélét. És kész! Végre-végre!



Nem valami gyönyörű, de tökéletesen működik, és ez a fő.

Most jöhet Dóri blúza, az izgisebb mutogatnivaló lesz.

Addig...

Folt. köv.


2010. július 30., péntek

Könyv(tár)ajánló

Ennél még az én könyvtáram is nagyobb. De azért aranyos, jó lenne felénk is ilyeneket látni. (Beleértve a felhasználók hozzáállását is). :)

Folt. köv.

2010. július 29., csütörtök

Minipiték



Kaptam Annamaritól egy kupac szilvát, amit nagyrészt lepasszolok anyukámnak, aki lefagyasztja, leendő, jóféle gombócok töltelékének, de egy kevésből muszáj volt rögtön egy szilvás pitét sütnöm magamnak. Mivel édesem nem szereti, így mini adagot csináltam, vagyis a már az anyukám által is használt pite tészta felét gyúrtam meg, hogy a minigrillben süssek magamnak egy szilvás csodát, meg emberemnek egy almást. És lőn. Tehát a minigrill még erre is alkalmas.
A tészta receptje, a pitével még csak kísérletezőknek: (egy normál adag, nem a mai)
30 dkg réteslisztet összegyúrunk 15 dkg cukorral, egy csipet sóval, egy csomag sütőporral, 8 dkg vajjal, egy tojással, és hat kávéskanál hideg tejjel.
Elvileg egy fél órát állni kéne hagyni, de én nem mindig vagyok ilyen türelmes. Ma sem voltam, nagyjából elfeleztem a tésztát, a kezemmel szétlapogattam a kis tepsi méretére, a tetejébe nyomkodtam a kimagozott szilvákat, megszórtam némi cukorral és fahéjjal, és 20 percig sütöttem, alsó-felső grillezésen. Eszméletlenül finom lett, valahogy nagyon hamar elfogyott. Édes, és omlós tészta, a savanykás szilva szinte lekvárrá sül a tetején, nyami.


Az almás is szép lett, az ízéről nem tudok nyilatkozni, ezt meg én nem szeretem.


Bár nincs minden nap süti nálunk, de lehet, hogy holnap azért megint lesz, hiszen anyukám tud nélkülözni még pár szem szilvát, és a négy szem almából is, amit ma vettem, több mint fele maradt a tálban lereszelve.
Na, ki kapott kedvet látogatóba jönni? ;o)

Folt. köv.

2010. július 27., kedd

Kekszes krémes


Már nem emlékszem, honnan van ez a recept, csak arra, hogy finom. :)
Szóval, szögletes keksszel kirakjuk a tepsi alját. Lehet ennél nagyobbat is kicsivel, de én ebben szeretem, mert pont kijön egész kekszekből, nem kell tördelni.
Aztán 3 csomag vaníliás (vagy, mint én most, csokis) pudingport, meg két csomag vaníliás cukrot, meg pár kanál cukrot (ízlés szerint), meg három tojás sárgáját jól megfőzünk egy liter tejben. Még melegen belekeverünk egy kocka margarint. Aztán rázutty a kekszre, aztán a tetejére megint kekszet sorakoztatunk, és hagyjuk hűlni. Amikor már szobahőmérsékletű, akkor a három tojás fehérjét gőz felett, húsz deka porcukorral felverjük, és a kekszek tetejére kenjük. Ha kicsit sok, mint ennél a tepsinél, akkor mázlis tücsök módján örülünk neki, és felfaljuk a maradékot. A tetejére csokireszeléket (vagy én most tortadarát) szórunk, és pár órára berakjuk a hűtőbe. Aztán jól felszeleteljük, emlékezetből a kekszek mentén, és már lehet is eltüntetni.

Van egy ehhez hasonló recept, almás töltelékkel, csokimázzal, alkalomadtán azt is közzé tesszük.

Folt. köv.

2010. július 22., csütörtök

Telefontok



Egy telefontok készült a napokban, rendelésre a takarós fiúnak... :o)



Az úgy volt, hogy mindenkinek, mindegyik telefonjára (újabb és újabb...) varrtam már tokot. Kivéve az unokaöcsémnek, de nem gonoszságból, hanem mert a telefonján hallgat zenét, és a tok akadályozta volna a zsinórozást... Most viszont elérkezett a pillanat - na nem az, hogy nem hallgat zenét a telefonról - hanem, hogy kért egy tokot!



Kicsit szélesnek látszik... sőt széles is, de hát dagadt telefonnak lesz! ;o)











Semmi extra. Kis farmer, némi vékony flíz, csíkos vászon bélés, tépőzár.




Na jó, talán ez a betű, amit összevissza csíkoztam a varrógép egyenes öltésével, hogy némiképp elüssön az alaptól.




A telefontok igazán remek kis varrnivaló, mert a témában hozzám hasonlóan gyakorlottak egy óra alatt simán végeznek vele. Nem elhanyagolható, ha ajándékon gondolkodunk, mert úgyis mindenki cseréli idővel a telefonját, és az valahogy :o) nem szempont a választásnál, hogy a régi tokba beleférjen... Nem is értem.

Viszont így aztán sorozatgyártásba lehet fogni... Nekem ebben korszakaim vannak, egy időben a csajok monogrammjukkal hímzett-virágos farmertokokat kaptak, ezekből most csak kettőről van fotóm.




Mostanában viszont a fiúk vannak terítéken, így jött az újabb sorozat, ezúttal varrógéppel "hímezve" a nevek kezdőbetűi.
És néha akad egy egyedi tervezésű darab is, mint a virággombokkal díszített, ami anyukám telefoncseréjekor látott napvilágot.





Ha valakinek megint új telefonja lesz, majd varrok... :o) Talán felbukkanik egy újabb ötlet.



Folt. köv.


Köszönjük!




Hát, magunk sem gondoltuk a blogunk kezdetén, hogy ilyen jó társaságba csöppenünk általa, de öröm azt tapasztalni, hogy ez bizony összefüggő háló, ami nem csak a magunk megmutatására, de mások munkáinak csodálatára, és elismerő méltatására is szolgál.
Eddig is szívesen olvastuk a kommentekben a dicséreteket, de most ámulva látjuk, hogy egy héten belül kétszer is díjat kaptunk, még hozzá a Kreatív Blogger díjat, egyfelől csipkelelkűtől, másrészről Belindától. Először is köszönjük mindkettejüknek!!!


Akkor a szertartásos 7 dolog magunkról:


1. Kólafüggők vagyunk. Csakis Coca, csakis az eredeti - cukorral, koffeinnel, stb. Évtizedek óta isszuk rendszeresen, és minden híreszteléssel ellentétben még nem marta szét semmilyen szervünket. :)

2. Hivatásos méregkeverők vagyunk - eredeti végzettségünk általános vegyipari technikus.

3. Szeretünk tanulni. Jogsi, számítástechnika, kosárfonás, divattervezés...akármi, ami érdekel.

4. Rajongunk a Gilmore Girls-ért, de ki volt az az elvetemült, aki szappanoperásan Szívek szállodájának fordította a címet?! Emiatt első vetítésekor lemaradtunk pár részről, mígnem egyszer véletlenül odakapcsoltunk, és ottragadtunk.


5. Gyereknek is kreatívak voltunk: pontos tervrajzaink voltak a kukac-, és a hangyaszedőgépről, a "konfektus" lakásról... Ne kérdezzétek, milyenek voltak, arra boruljon radír...

6. Érdekes módon a gyerekek sosem tévesztenek össze minket, csak a felnőttek.

7. Sosem cseréltük még el magunkat, se vizsgára, se randira.


És az az egy blog, ahova (a lánclevelesítés elkerülése végett, lásd Ankith) szeretnénk továbbadni ezt a nagyszerű díjat: Csokifolt.


A díj fényében határozott öntudattal írhatom:


Folt. köv.

2010. július 20., kedd

Sziporka

A napokban épp egy antikváriumban talált ifjúsági könyvet olvasok, Majtényi Eriktől "A furfangos fejes vonalzó"-t, és ebben találtam egy, a kánikulára annyira jellemző mondatot:

"Ágyban fekve minden test fürgeségből annyit veszt, amennyi az általa szerzett lustaság súlya"

Folt. köv.

2010. július 19., hétfő

Kalap

Ebben a melegben érdekes elvont fizikai meglátásra jutottam:
A kreativitásnak elég alacsony a forrpontja, 30 fok felett szinte teljesen elpárolog. Fejben még csak-csak megmarad, de hogy az ember lánya nekiálljon kivitelezni...
De azért mégis csak odaplántáltam magam a varrógéphez tegnap, igaz, kevésbé kreatív dolgot varrni.
Az úgy van, hogy az ember lánya szívesen megteszi a párjának, hogy megvarr mindent, amit az kitalál, és lehetséges, még ha a gyakorlati kivitelezés néha próbára is teszi a tudását. De hát, ettől erősödik az a tudás, nemde?
Most épp az alpinista sisakjára kért egy levehető farmerkarimát az édes, koszos, nyári munkákhoz nap-, és porvédelemre szolgálót.
Egy darabig csak nézegettem a sisakot, ami persze korántsem egyszerű formájú, de aztán csak nekiálltam méregetni, szabni, és varrni, aminek legalább áldozatául esett egy eddig még ki nem szanált melós farmernadrágja is.
A kívánt körméretből egy ellipszist rajzoltam, pusztán próbálgatós, méregetős alapon, semmi egzakt tudomány. Ezt használtam belső ívnek a karima szabásmintájához, körben rámértem 8 cm-t, és a két hosszanti végén elvágtam, sőt, kicsit ék alakban ki is vágtam belőle, tudván, hogy a farmernek még duplán sincs elég tartása ahhoz, hogy ne legyen kajla, így meg azért szebb lesz. Ez után a kapott karima szabásmintát négyszer kivágtam farmerből, kettőt-kettőt összevarrtam, majd a két darabot is, és az egészet körbe-körbe, csigavonalban haladva összesteppeltem. A két fél karima összevarrásáról még annyit, hogy egy darabig filóztam, hogy hogy fogok majd négy réteghez hozzávarrni egy ötödiket, a felső karimát, ezért végül azt csináltam, hogy a két-két, szabásvonal mentén összevarrt darabon az oldalvarrások mentén levágtam egy-egy réteget, figyelve, hogy összeillesztendő végeken egy-egy alsó, és felső ráhagyás maradjon meg. Aztán átlapoltam őket egymáson, és mindkét oldalról levarrtam. Így legalább már csak három réteg maradt. :)
Végül hozzáillesztettem a két betoldott gumidarabbal készült felső karimát, ami egyszerű csík, a kívánt hosszban, letisztáztam az összevarrást, és lefelé le is tűztem.
És kész. Így leírva milyen kis egyszerű, nem? :)



Mára azonban elég jól lehűlt a levegő, kreatívkodnék, de inkább megyek a lemaradásaimhoz, édesem már szétbontott nadrágjához, és Dóri blúzához, bár még mindig nem találtunk hozzá jó csipkét.

Folt. köv.

2010. július 17., szombat

Részemről kész!


Ahogy a cím mutatja, részemről kész a takaró.

Rákerült a keret, csak egész keskeny, hogy meglegyen a 150x190 cm-s, tervezett méret. Némi keresgélés után végül a mellette látható vásznasdobozomban találtam egy vékony, turkálós ágynemű maradékot, aminek a farmerkék színe, és kockás mintája tökéletesen passzolt, és az anyaga sem túl vastag ahhoz, (szerencsére,) hogy ne lehetne összevarrni a puplinokkal. Öt-öt centi körben, és micsoda optikai tuning!

Íme hát a kész mű:







Vagyis csak majdnem kész, mert a tűzés Zsuzsira vár... Olvastam már bérsteppelő lehetőségekről, persze eddig csak küldöldi blogokon... de minek nekem bérsteppelő, ha a tesóm ingyen is megvarrja helyettem? Vuháhá! Na jó, az igazság az, hogy én nem szeretek steppelni, Zsuzsi meg elvállalja helyettem. Cserébe én gombot és gomblyukat varrok neki, ha kell, vagy végeérhetetlen szegéseket vállalok át. Hát erre (is) jó egy ikertestvér hasonló érdeklődési körrel!!!

Visszatérve a MŰ-re, mi renitens módon sokszor utólag steppeljük a takaróinkat. Nekünk bevált, bár nem mondom, hogy nem macerás néha...

Az előlap elkészülte után kiszabunk ugyanakkora hátlapot, és műszálas flízt, majd színt színre fordítva összevarrjuk, kifordítjuk, láthatatlan öltéssel (hogy annak mi a hivatalos neve???:o) ) bevarrjuk a nyílást, aztán letűzzük a szélét, és utána jön a tűzés. Mivel nem tűzzük agyon, mint az eredeti quilt-eket szokás, nem okoz gondot az anyag gyűrődésmentes elsimogatása sem. Mivel a flízből a jobb szerkezetűeket vesszük, ezért nem kell túl sok rögzítés. A tapasztalat mondatja velem, hogy a varrásvonalak letűzése is bőven elég, eddig még egy ilyenben sem mászott el a töltelék mosás, vagy erős igénybevétel során sem.

Persze szép, és tiszteletet érdemlően munkaigényes a teljes felület steppelése, de a renitensek (mi) úgy gondolkoznak, hogy annyi idő alatt inkább varrnak egy másik takarót.

Itt pedig még két - közelebbi és még közelebbi kép:









Ha Zsuzsi is végzett vele, majd megmutatjuk a hátulján, a szerintünk elégséges tűzést is, és szerencsés esetben, hozzájárulásával még talán a tulajdonost is a takarójának örülvén...



Folt. köv.



A fehér ruhácska gazdára lelt :)

... avagy Gréti, és a virágok. :)

Folt. köv.

2010. július 15., csütörtök

Zsuzsik és Billek: kedvenc blokkok 2.



Ha már a napokban kevésbé mutogatni való dolgokat varrok (javítások, kis alakítások), jöjjön megint egy múltidéző válogatás, egyben a kedvenc blokkjaink sorában a második bejegyzés. Nem is értem, hogy hogy nem ez lett az első. Bár ezt a klasszikus, amerikai mintát én nem tekintem blokknak, abban az értelemben, hogy ez nem egy geometrikus minta, hanem egy ábra. Ha ez így érthető...
Rátétes minta, bár láttam már szögletesre formálva, papírra varrással is elkészítve, de ez az igazi, romantikus "napkalapos Zsuzsi" (Sunbonnet Sue).
Varrni sem nehéz, egy jól cikk-cakkoló varrógép, és némi türelem kérdése az egész. Kinyomtatjuk a mintát, ízlés szerint nagyobban, vagy kisebben, majd sablonokat készítünk a darabokról, figyelembe véve a fedéseket. Összeválogatjuk az anyagokat (jöhet a rongyoszsák), és figyelmesen kiszabunk minden darabot, meg egy megfelelő nagyságú alapot. Ez utóbbit inkább hagyjuk kicsit nagyobbra a tervezettnél, és utólag vágjuk pontos méretre, figyelve a széleken maradó üres részek szimmetriájára. Keresünk egy, mindegyik színhez illő, vagy minden darabhoz egy-egy, megfelelő cérnát, és egymás után felvarrjuk a darabokat. Mi általában a cipőnél kezdjük, majd jön a ruha, erre a kötény masnija, és a kötény, a kötényre a kézfej, és a ruha ujja, a nyakához pedig a kalap, és annak szalagja. Ha kész, vágjuk ki a végleges méretet, persze csak gondos vasalás után. Aztán jöhet a keretezés. Az adott kép, a felhasznált anyagok színe és mintája mind-mind meghatározhatják a keret, vagy keretek szélességét, számát, színét, mintáját. Egy réteg flíz, egy egyszerű hátlap, némi steppelés, és máris kész. Az akasztót is egyszerűen megoldhatjuk, a sörös-, vagy üdítősdobozok nyitófülecskéje egyszerűen felvarrható, és strapabíró. Ez utóbbi ötletet egy külföldi foltos blogon találta Kriszti.




Kedvcsinálónak a teljesség igénye nélkül, a kezem ügyébe eső képekből összeválogatott csokor:




Bár sok ajándékba készült, egy részük a Meskán került eladásra, vagy vár most is vevőjére. Egy ideje névre szóló változatot is varrunk, ebből is összeszedtem párat mutatóba:




Van aztán rossz időre egy esernyős változat is:



No és persze van fiú változatban is, őt Overall Bill-nek hívják:



Egy vegyes sorozat:




Ezen a képen pedig egy korai, kartonnal hátlapozott, fóliás változat, meg egy anyák napjára, anyukánknak készült kép látható. Utóbbin a bátyánk, és mi ketten vagyunk megszemélyesítve, amint egy kis kordényi, jojókból készült virágot viszünk köszöntőnek. Ez sokáig a nappali falát díszítette, amíg csak bátyánk kinyílt értelmű, cseperedő gyermeke "nyomására" nem készült egy olyan változat, amin már ő is szerepel.




Összefoglalva, ez is egy könnyen elkészíthető, maradékokból keresgélhető, személyessé tehető ajándék, aminek máris lehet nekiállni! :)

Folt. köv.

2010. július 13., kedd

Maradék felhasználás


Ez a kedves blúzocska készült első körben a fehér ruhácska maradékából. Ugyanazok az anyagok, ugyanaz a szabásminta, mégis kicsit más. 92-es méret, és megy a Meskára, ha valakinek megtetszene, ott megtalálja. ;)





Még mindig maradt az anyagból néhánytenyérnyi darab, de ezt már a fő foltvarró családtagra, Krisztire bízom. :)

Folt. köv.

2010. július 12., hétfő

Már megint hímzés

Csak tudnám, ki állította, hogy nem szeretek hímezni... :o)
Mint már a múltkor, a táska készítésénél említettem, néha meglódul a fantáziám. Ezt a lódulást az idő általában megfékezi, azaz, ha akkor nem esek neki a kitalált továbbfejlesztésnek, akkor már sose, ami nem is baj, mert miért varrnék mindig egy ötletből ötvenet. Most azonban az a ritka kivétel van, amikor nem bírtam nyugodni a variációk zaklatásától, és nekifogtam kipróbálni a tündér többszínű változatait. Nem is tudom, végül egy színnel jobb-e, vagy többel, mindenesetre nekem így is, úgy is tetszik.
Miután kész lett a két kép, felmerült a kérdés, hogy akkor most kép legyen-e belőlük, vagy ismét táska. Na, ezt a felelősséget leráztam magamról... Egyszerűen megkérdeztem anyukámat, akinek az egyiket szántam, hogy melyiket szeretné, és milyen funkcióban.
Ezen képek alapján választhatott: (csak akkor még szerepeltek a széleken: némi mezítláb, néhány elszórt papucs, stb., amiktől a kedves olvasókat megkímélendő képszélnyiszálást alkalmaztam) :o)






Azt sejtettem előre, hogy a kékvirágost fogja választani, mert azt az ő kedvenc színeivel varrtam-nem is véletlen... Volt némi előre megfontolt szándék. Végül táskára szavazott, amit teljes mértékben megértek, mert a képeket nézegetve nekem is a farmerok tűntek jobb társaságnak. :o)
Szóval előbb-utóbb újabb táskás bejegyzés várható, addig is...


Folt. köv.

2010. július 8., csütörtök

Takaró sokadik rész

Mint a cím változásából látható, ez a takaró már rég nem nevezhető ballagásinak... sőt érettséginek sem... De a lényeg, hogy készül, a tulajdonos pedig türelmesen várja. Persze könnyen türelmes takaróvárásban, akinek van mááásik! :o)
Nagysokára elkészültek a csillagos blokkok is, itt látható, amint a kunyhósok nyakába ugorva várják a további feldolgozást:






Biztató kis kupac!
Fotódokumentációban egy lépés kimarad, mert íme máris csíkokba tömörülve várják a segítőkész ruhaszárítón, hogy előlappá egységesülhessenek:








Vagyis bemászhassanak a varrógép alá:








És csak varrtam, és varrtam, és varrtam, és nem is gondoltam, hogy a kilenc csík ilyen végtelen hosszú... Vagyis persze nem gondoltam, hanem tudtam, varrtam már bőven takarót, de ami ilyen nehezen halad, az még végtelenebb.







De végül csak elkészült a blokkokból az előlap közepe!!!
Zúgtak a fanfárok, a közönség tombolt... :o)






Nos nem állítom, hogy hibátlan. Bár meglepően jól illeszkedtek a neveletlen kis csillagaim, de nyilván aki nagyon keres hibát, fog is találni... De erre nézvést az az irányelvem, hogy aki a hibákat nézi, az nem a barátod. Az elrendezés harmonikus káosz lett, mert ennyi szín ennyiféle variálásánál már nem igazán tudtam szerkezetet tervezni, a lényeg csak az volt, hogy ugyanaz a szín lehetőleg ne kerüljön közvetlen egymás mellé kétszer.
És íme a hátoldal, avatott szemeknek elmeséli a varrást, avatatlanok meg csak szörnyülködjenek, hogy mennyi munka van egy ilyenben!






Ma megvásároltam hozzá némi flízt, és a hátlap anyagát, ami snassz kis világoskék vászon. Sajnos valami jó kis passzoló puplint nem kaptam, pedig az előlapnak még mindenképp szüksége van egy keretre. Már csak a tökéletes méret elérése céljából is. Bárhogy is tervezek előre, a kész munka általában kicsit kisebb lesz, mint amit elhatároztam. Lehet, a varrógépem eszik némi anyagot... Mindenesetre most megyek áttúrom a készleteket keretanyagért, közben beavatom a hátlap anyagot, aztán...


Folt. köv.

2010. július 7., szerda

Jányok kockásban


Folt. köv.

Elkészült!

Egész napos ténykedésem (kivéve egy nagy kupac tojásos nokedli főzését) eredményeképpen csodásan gyönyörű ruhácska készült a fehér dupla ruhából. Még magamat is megleptem, annyira szép lett. Nincs is mit hozzátennem, beszéljenek magukért a képek:









Persze a ruhából még maradt pár darabka, ami megint feldolgozásért kiállt, úgyhogy...

Folt. köv.