Amennyire nem hordok szoknyát, annyira szeretem varrni őket, talán mert a célközönség lelkes... :o)
Az első hétvégi darab Zsuzsi féle rakományból származó duplaruha manócsoportosoknak, már a meskán.
Ezt a darabot szórakoztatóan könnyű volt varrni, mert a tetején egymással kellett kistircelni a két ruhát, így kikerülhető a pántolással járó macera. Egy követelmény van: a szabásnak szuperpontosnak kell lennie (nekem az volt), és akkor a két egyforma darabot csak összevarrjuk, kifordítjuk, és letűzzük a szélén.
Bár ez csak akkor ilyen egyszerű, ha a a vállak nyitottak, de ide úgyis gombos záródást terveztünk mindkét vállon:
A folytatás a felhalmozott anyagok apasztását szolgáló varrás volt. Kezembe került egy turkálóból beszerzett szoknya, ami valakinek az sk. alkotása volt eredetileg is, de az anyaga kicsit már fényét vesztette.
Vasalás után sokat javult a kinézete az anyagnak, se nem kopott, se nem bolyhos, mint előrángatásakor mutatta magát, a hossza épp két keresztlány szoknyahosszainak összege... :o)
A felsőrész szabott derékkal csak a levágott alja felszegését igényelte, az alja persze túl bő lenne, ezért duplasoros gumit kapott:
Most pedig a soron következő szülinapra kezdek sorozatvarrásba, az ikreknek már elegendő ajándék gyűlt össze... :o)
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Nagyon ötletesek vagytok szoknya varrás terén (is). :-)
Megjegyzés küldése