Oldalak

2015. április 13., hétfő

A potya az potya, még ha dolgozni is kell vele

Egy szatyor kinőtt ruhát kaptam nemrég (varrókat mindig megtalálnak ilyesmivel, hátha jó lesz még valamire), aminek nagy része Kriszti keresztlányaihoz vándorolt, változtatás nélkül, egy nagyon jó színű, türkizes halásznadrágot azonban anyukánknak kínáltam fel. Érdekelte is, sőt, derékban jó is lett rá, de a kiszélesedő alja nem igazán állt jól neki.

Így aztán kibontottam a pluszban belevarrt háromszöget,

újabb manósapka Kriszti gyűjteményébe
de még így is kissé kifelé tartottak a szárak aljai, így nem csak simán összevarrtam a bontás utáni két szélet, hanem mindkét szárat kívül-belül leegyenesítettem, ráadásul végül a díszcsatok mindkét felét arrébb kellett helyeznem. Megdolgoztam vele, de ha anyukám örül, én örülök! :)


Folt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése