Oldalak

2017. június 21., szerda

Csip-csup

Kedves szomszédoktól kaptunk egy-egy kis tál cseresznyét múlt héten, de mivel én úgy tanultam, hogy tálat-dobozt üresen vissza nem adunk, összedobtam mindegyikbe egy bögrés sütit extra csokimázzal. Recept innen. Két dolgot tennék hozzá, ez a süti csak frissen fogyasztásra van kitalálva, és a sütőpor vagy szódabikarbóna tényleg csak egy késhegynyi legyen, mert különben úgy kell kifaragni a bögrét a sütiből, mint nekem az elsőt... :o)


Anyukám megkért, hogy a konyhai székpárnára kéne neki új huzat, mert a régiek már nem szépek. Elébb megvarrtam a jobb oldaliakat, aztán gondoltam, hogy nem ártana váltó-készlet, így amikor kimossa az egyiket, felhúzhatja a másikat és kétszer annyi ideig fognak tartani. Hotel záródással készültek, kevesebb idő volt kiszabni és megvarrni, mint eldönteni, melyik anyagból legyen, és előtúrni a dobozokból. :o)


Kerti tudósítás is jön, mert az idén még kevés volt. Iszonyatos száraz a föld, hetek óta elkerül bennünket mindennemű eső. A törpeszegfűket ezért is választottuk a kertboltban, mert bírják a napot és a szárazabb földet. Ez a kép ültetéskor készült, azóta is folyamatosan virágoznak:


A régebbi lila tearózsám sajnos tavaszra végleg leépült, ezért némi földcserével (rózsa helyére nem jó újra rózsát ültetni) elültettük az új tövet, ezúttal bokorrózsa-tearózsa hibridet, hátha jobban bírja a viszontagságokat. A színe csak félig látszik, a szirmok töve sárga, a végük felé sötétedően pirosba megy át:


Párom futórózsája bezzeg idén is tobzódik. Mind hajtásban, virágzásban és életerőben felülmúlja az elképzeléseinket. Ez itt csak a fele, annak is csak a felső vége:


Ültettünk még Margitvirágot, sajnos ezek még kaptak a húsz centis hóból is. Ráadásul fényérzékenyek, mihelyst árnyék kerül rájuk, már csukódnak is be. Így nehéz volt fényképezni őket...


Van három sárga, három piros és három "rózsaszín" tő, most épp a sárgát nem tudtam fotózni, mert azon nincs virág.



Most épp a Luna takaró maradékaiból tervezek egy újabb kistakarót, azzal...


Folt. köv.

2017. június 13., kedd

Luna Írországba megy

Na szóval, rószaszín és sötétkék takaró, íves blokkokkal. Ámbár inkább több képpel, mint szóval...
Először kiszabtam a blokkok keret részét sokféle rózsaszínből és négyféle kékből, amiket le is pakoltam úgy, hogy ne kerüljenek egymás mellé egyformák:


 Utána kitöltöttem az íves foltokkal szintén sokféle rózsaszínből és még mindig csak négyféle kékből, továbbra is törekedve arra, hogy egymás mellé ne kerüljenek egyformák:


 A középen kimaradt részbe rátétmintás négyzet került, rajta a baba nevével, és egy holddal, ami a név jelentése, egy Zsuzsival és két csillag alakú kis virággal, hogy a kalapos lány előtt se legyen üres a tér:


A virágoknak aztán persze tűzésnél nem örültem annyira...


A tűzés megint remekül és gyorsan ment, szokás szerint leragasztgattam mindent a padlóra és agyon biztostűztem:


Ezután már csak beszegtem a hátoldal túllógó részével, és aztán nem bírtam leállni a fényképezéssel. A babapárnáról és huzatáról nem készültek fázisfotók, itt még láthatóak külön:


 A fényképeken pufibbnak látszik a párna, valójában csak két réteg flízzel tűzött a bélése, egy kisbaba fejecskéje alatt is szépen kilapul.


 A párna huzatára egy kisebb motívumot találtam ki, a neten leltem hozzá konkrét képet is (csak mindent angolul kell beírni a google-be, a világban már minden extra motívumot megvarrt valaki...), így készült el egy Holdon ülő kalapos Zsuzsi.


A fűben elterülve oldalfényben szépen látszanak a tűzések is:


 A párnahuzat alapja nem foltos, hogy kényelmesebb legyen:


Felvarrás után (és tűzéssel persze) a kontúrt kapott aplikált minta egész más képet mutat, mint "nyersen":


A párnahuzat egyszerű hotel-záródást kapott, egy baba nem szedi szét úgyse...


A nagymama rendelte, igazán kevés irányvonal mellett teljesen rám bízva a tervezést, ez igazán megtisztelő volt. Remélem tetszeni fog neki is, és a megajándékozottaknak is a végeredmény.

Némi maradékával az íves szabásoknak máris eljátszottam...


Folt. köv.

2017. június 9., péntek

Steppelés kész

Olyannyira, hogy már le is vágtam a kilógó flízt és méretre szabtam a hátlapot, hogy majd előre hajtva azzal szegjem be a takarót...


Lesz még hozzá párna is, tehát...


Folt. köv.

2017. június 7., szerda

Kiscsillag

Máris a steppelésnél tartok a rózsaszín-sötétkék babatakaróval.
Csak tudnám, ki találta ki a kis csillag alakú virágokat?! Ja, hogy én? :o)
De arra akkor még nem gondoltam, hogy majd körbe is kell őket tűzni...


Viszont ha ezzel a résszel elkészülök, a többi már fáklyásmenet lesz!


Folt. köv.

2017. május 29., hétfő

Erős kontraszt

Babatakaró és párna készül rendelésre. Szokatlan, mondhatni tán merész színösszeállításban...
Bár egyeztetés után a sötétebb rózsaszínek kikerültek a csomagból.


Íves varrásokkal, rég nem varrtam már ilyet:



Folt. köv.

2017. május 21., vasárnap

Megtartjuk... :o)

Elkészült a színes maradékos kistakaró. Ami ezentúl nem feltétlen takaró lesz, mert párommal közösen megszavaztuk, hogy ez bizony, akármilyen kicsi is, nálunk marad örökre. Hol ide, hol oda tesszük majd, és gyönyörködünk benne, mert mindkettőnknek a szívéhez nőtt.


A tűzéssel sem volt gond megint, a padlóra ragasztós módszer igen jól működik. Egy helyen csíptem be a hátoldal anyagát, de azt öt perc alatt kijavítottam.


 Piros pöttyös anyaggal szegtem be, végülis az egész a piros pöttyös margarétásból indult. A tűzés csak egyenes, hosszanti vonalakból áll, minden varrásvonal mellett jobbról és balról egy varrásráhagyásnyival, azt a távolságot könnyen tartottam a varrógépen. Szépen összetartja, de mégis mesésen puha maradt.


Gonoszságból a végére idebiggyesztek egy sütis képet, a második nekifutásom hájas kategóriában még szebb lett, mint az első. A diós tölcséreim még az én várakozásaimat is felülmúlták...


Most épp egy megrendeléshez gyűjtögetem az ötleteket és anyagokat, azzal...


Folt. köv.

2017. május 10., szerda

Színes maradékos

Innen indulva:


 Az összes foltot felhasználva kirakóztam ezt, és a lyukakhoz vágtam a még nagyobb darabban maradt anyagból két csíkot és egy kiegészítőt sárga kockásból, hogy aztán minden sor egyforma hosszú legyen nagyjából:


 Kipótolva a sorok messze nem tűnnek egyformának, de egyikből több, másikból kevesebb fogy el az összevarrásnál a varrásráhagyásokba:


 Az előlap kész, hátlapot is találtam, a flízt öt darabból összefoltoltam, tehát most ott tartok, hogy biztostűket kanalazok a három rétegbe tucatszám:


És hogy ez a bejegyzés se legyen csupán varrós, egy konyhai művészkedés, a kétszínű piskóta ilyen szép lett (hozzátenném, feleslegesen, mert a nutellás hab eltakarta) :



Folt. köv.

2017. május 6., szombat

A zokni felett

Mármint magasság szempontjából fölötte, mert most meg Boróka kedvenc, ám valahogy kilyukadt térdű cicanadrágjait javítottam. Kettőn csak egyenes szakadás volt, azokat kívülről összevarrtam, majd a foltokkal eltakartam, ezeken a másik lábszárakat nem is foltoztam. A harmadikon nagyobb lyuk volt, ott mindkét szár kapott egy-egy ovális, pöttyös foltot, és a lyukat még extrán is körbetűztem, hogy hátul se tudjon tovább szakadni.

Folt. köv.

2017. április 29., szombat

Zokniblog

Mert ha nem gasztro, akkor zokni. Főleg, mert a könyökfoltos zoknik is népszerűek voltak... :o)
Nálam a téli zoknik kezdtek kopni, sajnálatomra. Ezek hosszú szárú zoknik, nem is panaszkodhatom, évekig bírták, mire a talpuk foszlásnak indult.


 Ellenben a száruk még kifogástalan állapotban van, tehát megpróbáltam megmenteni őket. Így a kopott sarokrész fölött ívesen végigvarrtam, levágtam a talprészt, aztán elcikkcakkoltam a ráhagyást:


Az eredmény három pár rövid ám vastag zokni, ami itthonra tökéletes lesz, mert melegítőhöz már nem nélkülözhetetlen a térdig érő hossz.


 Az egyik darab láb-próbán. Az elején a varrás nem feltűnő, nem kényelmetlen. Hogy ezen állapotban meddig bírják, még talány, de szerintem azt a rájuk fordított tíz perc varrást tuti megérték.



Közben újabb színes patchwork projekt van folyamatban, azzal...


Folt. köv.

2017. április 26., szerda

Hová szaladnak a hetek?

Előre szólok, nem leszünk gasztroblog még mindig, bármennyire is ezt sugallják majd a képek, a végén szépen befoltosodik ez a bejegyzés is.
Megint két hét telt el a legutóbbi blogolásunk óta, ami nem tükrözi híven a valóságot, miszerint nem csinálnánk semmi érdemlegeset, csak hát a varrások néha elhúzódnak.
Bezzeg a főzés ugye napi szintű, és hát ott azért akadtak mostanság is fényképre érdemes dolgok...
Pestos és pizzás csiga:


Házi gyros fűszerkeverék, ha már anyukám kért, a boltban meg épp nem volt. Interneten talált recept, simán jobb, mint a bolti (bár az íze tökéletesen azt másolja, ha már megkedvelted), és ugye ízfokozómentes. Recept itt


 Aztán volt hosszú hétvége, amikor azért lehetett kint sütögetni, és friss görög salátával enni a tárcsán sült húst ebédre, a kinti asztalnál...


Utána meg lett tél újra, mikor sok sok hó és hideg szél, és fagy próbálta tönkretenni a kertészkedés reményteli eredményeit ( a túlélők túléléséről idővel véleményezhetünk, a virágoknak biztos nem tett jót, a paradicsompalánták azért szerencsére védett helyen növekednek):


 Aztán kevés volt a virsli egy ebédre való virslis lángoshoz, tehát pirítottam hagymát szalonnával, fűszereztem némi zöldfűszerrel és kevertem hozzá pár kanál tejfölt, és máris betöltöttem a maradék tésztát...


Tegnap kenyérfelfújt volt, sütés után frissiben mindig hálás ételfotó téma, amíg össze nem esik. :o)


És mindezen főzések mellett minden nap szakítottam egy kis időt némi anyag turkálásra, és szabásra, így vagy egy hét alatt eljutottam idáig,  holnap kirakózhatok velük:


A kiinduló anyag a margarétás-pöttyös maradék volt, egész picit kopottas, így az újrahasznosítás jegyében válogattam mellé hasonló állapotú mindenféléket. Van itt kötény, terítő, ágynemű, szoknya levágott alja, mind mind picit kopott, de egészséges állapotban. Megpróbálok foltolni valamit belőlük, hogy fakuló bájuk még egyszer megcsillanhasson. A fenti képen a vaku erőst javítja a kinézetüket, a lenti, vaku nélkülinél viszont sokkal jobb karban vannak...


Végezetül a mai ebéd: töltött karalábé, csak befalok egy adagot, és már indulhatok is megint melóba, tehát a foltos kirakózás marad holnapra.



Folt. köv.

2017. április 12., szerda

Jelzőkben telhetetlen

Újrahasznosított: a bélés egy turkált ágynemű, a zsebei az eredeti köpeny (otthonka?) mentett darabjai, a piros anyag minden darabja amúgyis maradék, Zsuzsi varrt belőle Csillának fűzőt.


 Belül is szép, sőt cuki: miután minden varrás kész volt, kifordítás előtt is lefotóztam, mert így is megállná a helyét kistáskaként, csak ne látszanának a varrások...


 Talpraesett: nagyon kevés merevítéssel (bevasalós közbélés a bélésen) is megáll a saját lábán.


 Cipzáros: a záródást egy piros cipzár szavatolja.


 A külsőnél aztán tobzódhatunk, piros pöttyös, virágos...


 ... csipkés, fűzős...


 ... kisméretű, futkozós:



De még mindig maradtak darabok a virágosból, amikhez máris ötletelek, hogy hasonló (kicsit sápadt) társakkal mivé válhatnának...


Folt. köv.